Szukfiel Gabriella: Hidas séta
Gyakran megyünk sétálni, közösen a klubbal. Havi egyszer biztosan, de előfordul, hogy több alkalom is összejön. Bevallottan Budapest mániás vagyok, régebben volt egy Insta fiókom is, ami arról szólt, hogy belógtam régi pesti bérházakba vagy elmentem olyan épületekbe, ahol tudtam, hogy akad egy szép lépcső, érdekes a kovácsoltvas korlát vagy rejteget egy Róth Miksa üvegablakot. A blogból valahogyan sikeresen kizártam magam, de közben elkezdtem fotózni igazi fényképezőgéppel és kicsit megváltoztak a témáim is. De mikor meghallottam, hogy hidas séta lesz a klubbal, ráadásul vezetett séta, rögtön tudtam, hogy ott a helyem.
Doma Petra klubtársunk igazi vezetett városi sétát tartott nekünk Budapest hidjainak témájában. Óriási köszönet neki a rengeteg történetért, kutatásért és hogy ingyen végig vitt bennünket a Szabadság hídtól a Lánchídig és csak mesélt rendületlenül, úgy, hogy ő egy darab képet sem készített. A vezetés kitért a mai Corvinus egyetem, régi vámház mivoltára ugyanúgy, mint a Szabadság híd két oldalán található vámszedőházakra és Petrának még arra is maradt energiája, hogy a hidakról és nevezetességekről régi fényképeket mutasson. Nem mindig egyszerű egy zsúfolt szombat délutánon, ragyogó napsütésben érdemi képeket készíteni, de ha sok a fény, sok a tükröződés vagy árnyék is, így a végeredmény abszolút pozitív mérleggel zárult, legalábbis számomra. Az aranyóra a Lánchíd környékén ért bennünket és sikerült egy-egy keréken egyensúlyozó motorost lefotóznom a Lánchíd harmadánál, úgy, hogy más nagy jármű vagy kompozíciót megzavaró tényező nem lógott a képbe. Volt még egy dolog, amire ismét rácsodálkoztam a közös fényképezés alkalmával, ráérősen, kamerával a kézben; meglátja az ember azokat az apró részleteket is, amelyek felett egyébként hajlamos lenne elsiklani, a mindennapi rohanásban vagy a szigorúan beosztott városnézéseknél. A leánykori nevén Közgáz előtt gördeszkázó gimisek, az Erzsébet hídról lesétáló sziluettek ugyanúgy kiváló témákat szolgáltatnak, mint a rakparton küzdősportot népszerűsítő srácok, vagy akár egy templom előtt elbicikliző lány a tavaszi napsütésben.
Budapest gyönyörű, a hidakról egyszer azt a mondást hallottam, hogy karperecek a Duna folyó felett, így igazából számítani lehetett rá, hogy a több mint 40 főt számláló klubbunkból sokan érkeznek erre a sétára. Nemcsak sokan voltunk, de többen családdal érkeznek a sétákra; gyerek vagy kutyus sem akadály és a családtagok úgy olvadnak be a fotós csapatba mintha ők is részei lennének és igazából azok is, csak nem tartanak fényképezőgépet a kezükben.
fotó: Krizsán Irén
