Kisiskolás koromban fogott meg az a lehetőség, hogy Pajtás típusú fényképezőgépembe beletekerhetek egy tekercs illatos, titokzatos filmet, és azon a világ kis csodáit rögzíthetem. Később, mint minden fotósnak, számtalan gépem volt, de az a Pajtás … Hm! Mikor nagyfiú lettem, magam laboráltam fotóimat, a feketefehér papírképeket és a színes dia filmeket. Amire ez már nagyon jól sikerült, akkor látványos gyorsasággal kihalt a fotó ipar, eltűntek a filmek, és eljött az új kor, a digitális világ. Nem hinném, hogy ez jobb volna az analógnál, de sok lehetőséggel szolgál, talán túlságosan is sokkal. Hivatásom a hangok világa (klasszikus zenével foglalkozó zenei rendező vagyok Rádiónál, TV-nél és főleg hanglemez kiadóknál), és a sok-sok hang után jóleső pihentető hobbim, a képek csendes világa.
Mindenevő vagyok, mindenféle fotót élvezek, ha jó. Magam inkább „megcsinálom”, mintsem „elkapom” a pillanatot, és ha adódik alkalom valami érdekes mozzanat rögzítésére, megpróbálom azt a magam – túlzó szavakkal – ‘kifejezni valója szerint’ megformálni. Lehetőleg már az exponálás pillanatában, mert nem nagyon bízom abban, hogy egy unalmas expozíciót, egy lapos pillanatfotót érdemes lenne utólagos manipulációkkal feljavítani.. De ha már maga az eredeti expó izgalmas, gyakran hozzányúlok az utómunka során, ha ezzel valóban erősödik a tartalom.
