Ha az emlékeim nem csalnak, mindig is volt fényképezőgép a kezemben. Polaroidtól kezdve, pocket fényképezőgépen át, mindenféle olcsó analóg kütyü és kisebb digitális csoda tulajdonosaként eljutottam a komolyabb tükörreflexes gépekig, amiket mindig automata üzemmódban használtam az utazásaim vagy a családi események megörökítésekor. A fotózás iránti vonzódásom állandó volt, a tudás azonban hiányzott hozzá.

A pandémia alatt éreztem úgy, hogy kezdeni kellene magammal valamit vagy megőrülök a lakásban. Feltettem magamnak a kérdést: mit is szeretek igazán csinálni? Mit tanulnék meg szívesen? A válasz egyértelműen A FOTÓZÁS volt. Jelentkeztem egy online tanfolyamra, ahol igyekeztem elsajátítani a fotózás fortélyait. Azáltal, hogy megváltozott a látásmódom egy teljesen új világ tárult elém. A tanfolyam szuper társasága megmaradt, havonta egy alkalommal találkozunk és együtt fotózunk. Tudásomat igyekeztem fejleszteni a Tanoda Fotóiskolában, azonban csak a haladó szintig jutottam el, mivel az iskola időközben megszűnt.

Lelkesedésem töretlen maradt, viszont egy idő után kezdtem érezni, hogy megrekedtem, nem fejlődök, mitöbb: visszafejlődök... Hiába fotózok szűntelenül, hiába érzem, hogy a fotózás számomra a legjobb kikapcsolódás, igazi örömforrás, mégis hiányzik az útmutatás, az értékelések, a bepillantás más fotósok munkáiba, világába. Így kerültem a Kőbányai Fotóklubba…

Hobbi fotósként minden műfajban igyenszem helytállni, rengeteget kell még tanulnom minden téren de, ami közelebb áll hozzám az a minimál stílus, az urbex, a városfotózás és a streetfotó.